A fiúgyermekek többsége mozdonyvezető, pilóta, vagy tűzoltó szeretne lenni. Én sokáig nem tudtam válaszolni arra a kérdésre:

“Mi leszel , ha nagy leszel ?”

Egyszerűen minden érdekelt. Nagyon korán, 4 évesen megismerkedtem a fehér és fekete billentyűk varázslatos világával, a zene kifogyhatatlan tárházával. Később  az élet számos más érdekes területével. Kezdve a biológiától egészen a technika, elektronika, informatika világáig. Nehéz volt a döntés, sokáig képtelen voltam választani, mi legyen  a hivatásom. Sok érv szólt a zene mellett, de látva magam körül azt az életformát, ami az aktív zenészek életét jelentette, úgy éreztem, nem ez az, amilyen életet szeretnék élni, még akkor sem, ha magát a zenét és a zenélést nagyon szeretem.

Erre a gyerekre szokták mondani :   későn érő típus . . . . . . .


” Kisfiam, az élet olyan mint a tükör : ahogy belenézel, úgy néz vissza rád “

(  Édesanyám  )